Mihályfi Mária tipikusan korunk művésze, aki érzékenyen éli meg a világot, munkáit azonban az élet lelki, szellemi továbbrezgései inspirálják. Alkotómunkásságának középpontjában a szikár, természetelvű festészet jelenik meg. Az ember, mint saját szimbóluma van jelen, megfosztva a személyes jegyektől, hatalmassá nőtt árnyékát maga mögött hagyva. Minden kihalt és élettelen, a képek felületén a megtapasztaltaktól eltérő, új paraméterek uralkodnak. Első pillantásra felvetődik a kérdés: Kiről szólnak? Miről beszélnek nekünk?