Vári Zsolt neve ismerősen csenghet azoknak, akik a kortárs képzőművészet iránt érdeklődnek. Sajátos stílusa – melyet ő csak egyszerűen modern impresszionistának nevez – és a megfestett témák: érdekes, karakteres emberek, színházjelenetek, reneszánsz ihletettség fantáziaképek, erotikusan, kihívóan pózoló széplányok megragadják az ember képzeletét, és hosszas elidőzésre késztetnek a könnyed ecsetvonásokkal vászonra varázsolt csodák előtt. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy meg is él művészetébol, akkor azt mondhatjuk: íme, egy boldog ember! Mindig mosolyog, és derűvel várja a jövőt. Teljes mértékben igyekszik megragadni a mindennapok pillanatait. Legutóbb a budapesti Csili Művelődési Központban kiállításmegnyitója kapcsán találkoztunk a művésszel.

Ez a jelen. A múlt azonban legalább ennyire izgalmas és tanulságos. Honnan indult ez a mindig derűs, életvidám és szakmailag is elismert fiatalember? Születése óta intézetben nevelkedett, ahol néhány társával mégis a művészet világosságát választotta. „A legtehetségesebb emberek a nyomorban, nélkülözésben és a kétségek poklában erősödnek meg. A gyötrelmek és kínok között edződik meg az a személyes hit, küldetés, mely életre szóló tartást ad ahhoz, hogy hiteles ember és művész legyen valaki, hogy művelje, és ne csak mímelje azt, hogy alkotó ember. Csak így lehet hasznára ennek az értékdeficites társadalomnak” – vallja a számunkra elképzelhetetlen mélységeket megjárt művész.
Neki sikerült, azonban az egyéni érvényesülés nem gátolja meg abban, hogy szűkebb közösségének, a roma képzőművészeknek a nehéz helyzetére is felhívja a figyelmet. Egykori intézetis társával, Káli Horváth Kálmánnal, aki ma a Duna Televízió bemondója, egyik megalapítója és vezetője a Magyarországi Roma Galéria Egyesületnek. Bár ezen a területen van még mit tenni, hiszen a roma alkotók többsége nélkülözésben él, ismerve eddigi életét nem lehet kétséges, hogy ha jó szándék veszi körül, munkája ezen a területen is gyümölcsöző lesz.