A Gellért Hotelben Csepregi György kiállítás megnyitója, egyben szerzői előadói est is volt.

A művészre jellemző, hogy kórus, illetve hangszeres együttes bevonásával tart komplex képzőművészeti, zenei előadásokat.

Művészeti oktatásával édesapja foglalkozott először, több művészeti ágban képezte. Tizenöt éves korától a BMK rajzkurzusain tanult. Tanulmányait később magánúton végezte, mestere Sinkó István. 1986-ban hosszabb időt töltött Amszterdamban, Párizsban és Londonban. Rajzait és írásait az Élet és Irodalom, az Új Magyarország, a Mozgó Világ, a Kalligram és a pozsonyi Irodalmi Szemle közli rendszeresen. Szociográfiai ihletettségű munkái speciális élethelyzetű embereket, drámai szituációkat, perifériára szorult szereplők portréit jelenítik meg. Több műfajban is dolgozik, grafikai sorozatai mellett nonfiguratív festményeket készít. 1997-től Érden él.
Szériái, amelyeket rendszerint kiállít: Csavargóportrék, Catalogus Rerum – Jelenségek Jegyzéke, „Szobrok”, Történelmi vázlatlapok. A Csavargóportrék vázlatrajzokból és sokszorosított grafikákból álló sorozat, szelektált verziójából a szerző a Déli Pályaudvar várótermében rendezett kiállítást, hajléktalanok részére. A Catalogus Rerum nagyméretű táblaképek szériája, amely a jelenségeknek a „kép a képben” elvén létrejött, szubjektív, szeszélyes sorrendje nonfiguratív rendszere. A „Szobrok” síkban ábrázolt, szoborszerű antropomorf ábrák, egyedi grafikai megoldással: többszörösen egymásra ragasztott, fénymásolt felületek képezik az alapot, erre kerül pasztellel a végleges rajz. Ennek a „kollázstextúrának” az alkalmazása sajátos monokróm tónust hoz lére. A „Történelmi vázlatlapokat” tizenhat táblából álló sorozat alkotja, amelyek egyenként többszöveges-rajzos vázlatrajzot tartalmaznak, a vázlatrajzot önálló műfajként kezeli. A sorozat az Aszódi Petőfi Múzeum millenniumi kiállításán volt először látható. 2000-ben zeneszerzőként debütált, keresztény vallásos művekkel.