Az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert alakja Szabados György. Rendkívüli zenei adottsága, rögtönző zongorajátéka, folytonos kifejező, komponáló kedve már kisgyermekkorában megmutatkoztak. Zenei tanulmányait magánúton végezte, apja kívánságának eleget téve közben orvosi diplomát is szerzett. Mint Európában mindenütt, Magyarországon is a jazz volt az élő zeneiség kibontakozásának legfőbb irányzata, így természetesen Szabados is a jazzben találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességeinek formát adhatott.

Mindazonáltal Szabados György nem egyértelműen jazzmuzsikus. Zenéje egy rendkívül dinamikus, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv és az ember mint míves közvetítő összetartozására alapozza. Csupán az 1980-as évek óta nyílt lehetősége a rendszeres külföldi hangversenyezésre, lemezfelvételekre, elismert, folyamatos alkotói munkára.
Munkássága elismeréséül 1983-ban megkapta a legnagyobb magyar zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben pedig Magyar Művészetért díjat, valamint Szabó Gábor életműdíjat kapott. Írt balettet (Markó Iván koreográfiájára), táncoperát (Joseph Nadj koreográfiájára), szertartászenét, egy opust az 1956-os magyar forradalom emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat. Erős és eredeti zenei világa az új zene egyik sajátos útját követi és építi.